Látó - szépirodalmi folyóirat

összes lapszám » 1995. december, VI. évfolyam, 12. szám »


és rááll a Kelet-Nyugat tengelyre

Babgulyás á lá Petri (v. feltételes gulyás)
HOZZÁVALÓK (120 személy részére):
nyolctól tizenöt kilóig marhahús (pacsni), disznóköröm, pacal, mócsing, oldalnyi füstölt szalonna, sok zsír és minden, ami a magyar gyomrot évszázadok óta terheli; könnyítésképp pár kiló szárazbab, vöröshagyma, édes paprika, csípős paprika, ezek közbeeső fokozatai, petrezselyemgyökér, sárgarépa vagy ami zöldség akad a ház tájékán. (Ha nem sikerül beszerezni az előírt nyersanyagokat, aggodalomra még nincs ok. Minden helyettesíthető valamivel, az ízektől függetlenül. Legfontosabb a főzési mozzanatok szertartásszerű követése.)
Szükséges továbbá négy-öt vállalkozó kedvű magyar író, mérsékelt alkoholpácban, határesetben: hogy még és már képesek legyenek végigjátszani a rituálé fázisait. Nem hiányozhat a Petri-féle kockás fűszerszatyor sem, névtelen és rejtelmes ízeivel, melyekből tetszés szerint markolhatunk.
Az igazi attrakció és a hagyományhűség kedvéért ajánlott egyszerre hetven literrel főzni. Tábortűzön főzzük, de fémfazékban (még véletlenül se kísértsen meg egy kéznél levő bogrács!). A fazekat rostélyra helyezzük, melyet az ingatagság jegyében, szakszerűtlenül támasztunk alá néhány vaslábbal. Ha körültekintően végezzük az előkészületeket, majdnem biztos, hogy a rituálé a megszokott menetét követheti, s gulyásunk megközelítheti a legendás Petri-félét.
A gulyáskészítésben a véletlen szerepe, működési tere exponenciálisan növekszik. Ezért nincs is két teljesen egyforma Petri-babgulyás. Elsősorban: a nyersanyagmennyiség előre meg nem határozott, egyetlen kritérium, hogy annyit és úgy főzzünk, mintha százhúsz éhes ember várná. Másodsorban a közhangulattól (tehát az éhség fokától) és az előzetes tapasztalatoktól függően a négy-öt magyar író vagy megtakarítja a zöldségeket, vagy nem; vagy megvágja a húsokat, üvegesre dinszteli a hagymát, vagy nem; vagy beáztatja a szárazbabot, vagy nem. Harmadsorban: befolyásolhatja gulyásunk ízét a környezet és a választott időpont is – például, ha a tatai erdőben főzik, alkonyatkor, nem valószínű, hogy ugyanazokba a fűszerekbe markolnak, mint egy luxusétterem neonvilágítású konyhájában tennék. Másrészt függ a felelős fűszermarkoló kezének méretétől, szaglásának kifinomultságától, és attól a náthától, amit a nyáron összeszedett vagy sem. S még ki tudja, mi minden módosíthatja a végtermék ízét, a főzési folyamatokat mi térítheti el eredeti menetüktől. A Babgulyás-paradoxon: e furfangos eledel nem enged meg véletleneket, azáltal, hogy kiszámítja és pontosan követi őket; minden valószínűséget figyelembe véve bízza magát a sorsra. Az óvatosság és fokozott figyelem ezért elengedhetetlen főzése közben – de sohasem fordulhat át kényszeresen görcsös ritualitásba. Az egészséges átmenetre azonban még a mesterszakácsi fokozaton lévők is bajosan tapintanak rá.
Mert a véletlen műve lehet csupán, hogy a tűzben álló vaslábak megolvadnak, szilárdságuk csökken és elgörbülnek, vagy legurul egy üszkös fahasáb, vagy az írók egyike nagyobb lendülettel kavarja meg a masszát, mint megengedett lenne. (És akkor kiborult, monumentális, hetvenlitres mivoltában. Mintha most is látnám, ahogy végiglöttyen – nem is, inkább végigvágódik – a földön, mint egy lassított felvételen; gőzölgő cseppjei a közeli fák törzsét támadják, befurakodnak a farakás ágai közé, majd az egész nyugtalan tömeg békésen párolgó sávvá válik ott a tatai tó partján, mintha mi sem történt volna, s ahogy hűl le fokozatosan, mintha csak miniatűr hegycsúcs lenne, ormán néhány kósza, derűs felhővel. Mégsem csendélet, Odorics toporzékol, szakállát tépi, vérmesen várja, hogy kihűljön a piramis, s jól belerúghasson, csakazértis; de hirtelen jobb belátásra tér, sunyít, lopva széttekint, elkezdi titokban visszakanalazni a „menthetőt” a fűről, talán még mást is, úgysem veszik észre, még eltart a felfordulás; Peer Krisztián már régen elhajította a fakanalat, s attól kezdve végignyihogja az éjszakát; az úttörőtábor fényképezőgépeket kapdos elő, vakukat villogtat: végre történik valami az irodalomban. Csak Petri legyint, s kockás szatyrával elvonul, majdnem nemesi közönnyel. Pedig az egész mai magyar irodalmat ott éri a letargia, gutaütés és hajnalhasadás.) És a véletlenen múlik, hogy ki lesz a kiválasztott négy-öt író: mennyire találékony természetűek, pánikszerűen mivel töltik fel a fazekat, amikor az eredeti lé leszivárgott a talajba. Hagyományosan bevált e célra a tatai Öreg-tó kissé koncentrált vize, amelyből a fürdőzőket is kitiltották három éve. Olyan szakácsot kell választani a műveletekhez, aki egyben jó ötletgazda, serény és észrevétlenül operál.
Nagyon fontos, hogy a százhúsz embert remek vacsora ígéretével kecsegtessék, előtte legalább fél napig éheztessék, különböző labdajátékokkal fárasszák, hogy fantáziájuk és nyálelválasztásuk a legkisebb illatfoszlány hatására is meginduljon.
A Babgulyás á lá Petri tradicionális és pazar magyar étel, egyébként ugyanúgy készül, mint a megszokott kisbetűs babgulyás. Különlegessége a rituális mozzanatokban és ellentmondásokban áll: a Babgulyás irodalomtörténetileg alátámasztott, ugyanakkor teljesen véletlen és sorsszerű. Éppen ezért a nevek és történések egybeesése a tatai Feltételes gulyással, annak a már legendává nőtt sztorinak a szereplőivel és a magyar irodalomtörténet egy fejezetével – melyet azóta is el próbálunk játszani – , a vak véletlen műve. Az igazi Petri-babgulyás (és ennyi fáradozás mellett csak ilyent érdemes készíteni!) – néhány év távlatából, több sikertelen próbálkozás után, s mert még soha senki nem evett belőle eredeti mivoltában, kijelenthetjük: FIKCIÓ.
Bort iszunk helyette.
KALI KINGA


(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék